A kötet borítója első pillantásra felkeltette az érdeklődésemet, nagyon szeretem az ilyen sötétebb, minimalista képeket, ami kihangsúlyozza azt az egy momentumot, ami jelentőséggel bír rajtuk, ami ez esetben a középen elhelyezkedő szív. Olvasás előtt még nem is értettem, miért lesz ennek olyan nagy jelentősége a kötetben, de aztán megértettem.

A történet nyitó részében megismerhetjük Adam karakterét, aki egy afrikai kis faluban tér magához és teljes amnéziában szenved, nem emlékszik sem arra, hogy ki is ő valójában, sem arra, hogyan került az afrikai törzs tagjai közé. Mikor pár idegen rátámad, elképesztő dolog történik, amit a férfi maga sem hisz el. Nem tudja megmagyarázni, hogy a karja hogyan alakult hirtelen át éles fegyverré, mikor az életéért küzdött. A későbbiekben egyre különösebb dolgok történnek vele, úgyhogy egy idő után rájön, hogy nem ő hallucinál, hanem ezek a dolgok tényleg megtörténnek vele.

Hamar társául szegődik Kim és Clive, akiket nagyon hamar sikerült a szívembe zárnom, jó sok vicces jelenetet nyújtottak számomra. Ők azok, akik segítenek Adam-nek megérteni a történéseket, és akiktől megtudja, hogy ő igazából egy nagy erővel bíró Alkotó, egy olyan művész, aki az élete egy pontján annyira kiteljesedett, hogy megkapta cserébe az örök életet, a mindenek feletti uralmat, képes gondolati úton „teremteni”, úgy alakítani a környzetetét, ahogyan kedve tartja,  de ennek ára van. Időközönként friss emberi szívet kell fogyasztania ahhoz, hogy életben maradhasson. Itt értettem meg, hogy mire is utal a borítón szereplő szív forma.

A kötet egy kicsit nyersebb, kicsit sötétebb oldalát mutatja be a halhatatlanságnak. Amikor már többszáz éve élnek egymás mellett a nagy hatalommal bíró Alkotók, mindenhol rémeket látnak, egymás ellen fordulnak és ez sok-sok véres jelenetben torkollik. Adam látva, hogy milyen gonoszság vegyül a halhatatlan életbe, megpróbál valamit tenni, hogy jobb hely legyen a világ.

A történet alapötlete, az elgondolás, a kidolgozás mind-mind nagyon jól sikerült, a cselekmény gördülékenyen és könnyeden halad előre, jó sok izgalom van benne, de nekem helyenként túl véres volt. Egy-két gyomorforgató jelenetet olvasva kicsit elszörnyedtem, szóval kizárólag olyanoknak ajánlanám, akik bírják a véresebb dolgokat is.

A kötet a szerző felkérésére recenzióként olvastam, amit ezúton is köszönök!

Értékelésem: 9/10

https://konyvmolylany20.blog.hu/2025/11/25/gregus_gabor_az_esszencia_urai