A „Milyen újdonságokat ad 2021 a könyves világnak” interjúsorozat következő részében egy hamarosan megjelenő újdonság szerzőjét kérdezem. Tavasszal érkezik Gregus Gábor: Megjelöltek című regénye, akit az új könyvéről, az általa alkotott szereplőkről, titokzatosságról, és természetesen a 2021-es évről kérdeztem.

Hamarosan itt a Megjelöltek. Mondhatjuk, hogy jól indul az év első fele. És hogyan fog folytatódni? Mik a teveid a könyvvel? Reméljük néhány hónapon belül visszatérhet az élet a régi kerékvágásba. Amikor ez megtörténik, tervezed, hogy a Könyvhét vagy az őszre tervezett Könyvfesztivál keretében mutatod be az olvasóidnak a legújabb művedet?

Persze, izgalmasan hangzik, főleg, hogy ilyesmiben még nem volt részem. Azt hiszem, fontos része az írói létnek az olvasókkal, vagy a leendő olvasókkal való találkozás, akiktől hasznos visszajelzéseket kaphatunk. Leszámítva a közvetlen környezetemet, én eddig szinte csak írásos véleményeket olvastam a könyveimről, amik persze részletesek tudnak lenni, mégis sok minden kimaradhat ilyenkor, ami egy beszélgetés során eszébe juthat az embernek. Nem is szólva arról, hogy akár még jó barátságok is születhetnek ezen események során.

Beszéljünk most kicsit az új könyvedről. Bevallom, én már a megjelenés előtt olvastam a történetet, aminek a lehetőségét ez úton is nagyon köszönöm a Mogul Kiadónak! Nagyon érdekesnek találtam, és számos kérdést hozott bennem a felszínre. Nézzük például elsőként az idő és a hely kérdéskörét, ami biztosan sokaknak feltűnik majd. Hiszen nem derül ki pontosan hol játszódik a történet, és az sem, hogy mikor. Egyfajta feszültségkeltésnek szántad a helyszín és a dátum szándékos titkolását?

Így van, ez szándékos. A történet tulajdonképpen egy kiragadott hét egy véget érni nem látszó, önmagába visszatérő cselekménysorozatból. Azonban – mint az később kiderül – ez mégiscsak egy fontos hét lesz, hisz a főszereplőnek esélye nyílik rá, hogy kitörjön egy ősi, misztikus alapokon nyugvó körből. A frusztráló időtlenség érzetét erősíti, hogy pontosan nem tudjuk meg, hol járunk és mikor, bár ezekre némi fény derül, ahogy zajlanak az események.

A nevek sem árulnak el sok mindent, hiszen Szikra, Fullánk, Pöröly, és hasonló elnevezéseket kaptak a szereplőid. Ez, a dátummal és az idővel együtt ködösen vannak jelen. Az is felmerült bennem, vajon van-e a neveknek plusz tartalma, ami az egyszeri olvasó számára nem derül ki?

Becenevekről van szó, ami sok-sok idő alatt ragadt rá a szereplőkre. Egy titkos társaságban – ahol ráadásul napi szinten tűnhet el bárki az ismeretlenben – úgy célszerű, hogy a tagok nem ismerik egymás valódi nevét. Abszurdnak tűnhet, de lehet, hogy már ők maguk sem tudnák megmondani a sajátjukat. A hétköznapi életükben úgy váltogatják a személyazonosságokat, ahogy ezt pillanatnyi helyzetük megkívánja, és ezt nem is lehetne követni. A „régi” Megjelöltek azonban már oly régóta vannak jelen, hogy akaratlanul is rájuk ragad valami jellemző titulus. „Szikra” fiatalos és gyors, „Pöröly” lomha és robosztus, a halálos „Fullánk” nevét fegyvere ihlette, és így tovább. Azt hiszem, ez jól illik a sztoriba. Akiknek eddig alkalma volt olvasni a művet, azoknak tetszett a megvalósítás.

Mindez azt szolgálja, hogy érezhető legyen, itt nem a konkrét részletek a fontosak, hanem a jelenség, amiben a Megjelöltek vannak, és amit próbálnak megoldani a maguk módján. Egy olyan regényről beszélünk, ami vállaltan kilóg a megszokott sémákból, és nem magyaráz meg mindent, hisz maguk a karakterek sem tudnak mindent, mi pedig az ő gondolataikat, érzéseiket olvasva látjuk a bonyolódó szálakat.

Azt már tudjuk, mennyi mindent bízol az olvasó képzeletére, ugyanakkor adott szereplők háttérsztorijában egyértelműen felbukkan magyar történelmi szál. Ennyi titokzatosság után miért csempésztél mégis egy adag jól beazonosítható hazai vonást a történetbe?

Ahogy zajlanak az események, egyre több apróság derül ki, így az is, hogy a meghatározó karakterek honnan jönnek, és egyes változások hogyan hatottak az életükre. Ez ad egy plusz ízt, ami szerintem közelebb hozza őket a hazai olvasókhoz, és színesebbé teszi őket.

Három könyv azért már kikerült a kezed közül, bár azok évekkel ezelőtt jelentek meg. Mennyivel fűznek másabb érzések a Megjelöltekhez, mint az Elmezavar trilógiádhoz? Vagy mennyivel voltál te íróként más ennyi év elteltével?

Az Elmezavar könyvek egy nagyszabású, komplex trilógiát alkottak, míg a Megjelöltek egy kisebb lélegzetvételű, kevésbé dinamikus mű. Szerettem volna egy más stílusú, nem annyira mesés, a valósághoz közelebb álló történetet írni, ami jobban fókuszál a szereplők gondolataira és lelkivilágára, amellett, hogy a misztikum és az akciódúsabb részek is megmaradnak. Tudatosan más jellegű írás, ami nem olyan színes és nem olyan sűrű szövésű, mint a korábbiak. A végeredményt látva, szerintem még az sem biztos, hogy az eddigi regények olvasói felismernék, hogy ezt is én írtam.

Tervezel valamit az Elmezavar trilógiáddal a jövőben? Esetleg megújulva, felfrissítve, új köntösben láthat majd napvilágot?

Ez nekem is eszembe jutott, és mivel igen népszerű volt, megérdemelné a frissítést. Tervek az új borítókra például már vannak, de a többi nem kis munkával járna, így nagyon meg kell gondolni, hol, mikor és hogyan tehető ez meg.

Egy korábbi interjúban azt mondtad, nagyon szeretnél évente új könyvvel megjelenni. A Megjelöltek megjelenése eredetileg 2020-ra volt időzítve, de – ha jól sejtem, ehhez nagyban hozzájárultak a 2020-as viszonyok – végül ez idén tavasszal történik majd meg. Ettől függetlenül tervezed, hogy idén még újdonsággal jelensz meg?

Nagyjából a felénél járok egy újabb regénynek, ami teljesen más hangulatú lesz, kicsit visszatérés a korábbi kötetek „elszálltabb” világához. Jó lenne idén befejezni – ez leginkább attól függ, mennyire tudok a munka mellett koncentrálni. Egyelőre aránylag sikerül.

https://1000konyv.blog.hu/2021/03/09/gregus-gabor-megjeloltek-interju