Mi az írói neved? Miért? Ki vagy Te, az író? Milyen műfajban szoktál írni (novella, vers, regény, blog stb.)? Milyen zsánerekben és témákban szoktál írni?

Nem használok írói álnevet, mert egyrészről kifejezetten szeretem a saját nevem, másrészről pedig történeteim annyira részei személyiségemnek, hogy ily módon sem távolodok el tőlük. Regényeket írok, melyekben mindig teret kap némi misztikum. Ez hol finoman, hol teljesen elvadult formában van jelen – ahogy a világ megkívánja. Eddig elsősorban mesés kalandokat írtam (kellően sötét tónussal), de legutóbb egy valós, hétköznapi közegben játszódó sztori született, mely sötét titkokat rejt.

Mióta írsz? Van már kiadott műved? Mi, melyek azok? Melyik volt a legelső írásod?

Kevésbé komoly formában már tinédzser korom óta firkálgattam, ezek többsége befejezetlen maradt, de ha kezembe kerül néha egy ilyen alkotás, még most is rettentő jó ötleteket találok bennük.

2012-ben kezdtem el tényleges kiadási szándékkal írni, az első könyvem 2013-ban jelent meg. Ez a Pillanatnyi elmezavar címet viseli, melyet két folytatás követett, Újabb Elmezavar (2013) és Végső elmezavar (2016) címen. Érdekesség, hogy a kezdő regény alapötlete már 14 éves korom környékén megszületett, ahogy egyes szereplőket is a fejemben érleltem 18 éven keresztül.

Miért írsz? Hogyan találsz időt az írásra? Mikor és hol szeretsz a legjobban írni?

Hogy „miért”, az egy remek kérdés, azt szoktam mondani, hogy az ember ennél időigényesebb és melósabb hobbit keresve sem találna magának. De a válasz természetesen az, hogy szeretem. Semmi sem tud annyi mindent felvillantani abból, hogyan gondolkodok, milyen érzések vannak bennem, és mit rejt a fantáziám, mint a könyvek, amiket megírok. Továbbá, az egyik legjobb dolog a világon, ha valakinek ezzel örömet szerzek, és jól szórakozik a regényeimen. Élmény-ajándék.

A napi munka mellett nem egyszerű időt találni rá, sokszor szinte csak lopott órákban tudom megoldani. Én „reggeli” ember vagyok, az agyam jobban fog a nap első felében, ezért próbálok ebben az időszakban alkotni. A memóriám viszont sosem volt valami fényes, ezért külön munkát jelent vissza-visszatérni a szöveg korábbi szakaszaira, hogy mit is írtam konkrétan valamiről.

Volt-e már és hogyan lépsz túl az írói válságon? Hogyan motiválod magad az írásra?

Érdekes, mert az írói válság inkább a legkorábbi periódusra volt jellemző, konkrétabban az első könyv során számtalanszor megálltam, és képtelen voltam folytatni a történetet napokig, hetekig, akár hónapokig. Mostanában nem tapasztaltam ilyesmit, rettentő sok ötletem van, és élvezet alakítani a világokat, amiket kitalálok. A legnagyobb baj, ha az ember kizökken a könyv közegéből, és nehezen ássa vissza magát. Ha például pár hétig nem írok, azt a trükköt szoktam bevetni, hogy újraolvasom az addigiakat (de legalábbis az előző egy-két fejezetet), hogy beinduljon fejemben a motor. Máskor viszont akkor is a könyv körül cikáznak a gondolataim, ha bármi egyebet csinálok. Tipikus példa erre az álmomból való felébredés, és a semmiből felmerülő ötlet gyors lejegyzetelése az éjszaka közepén.

Kik azok a szerzők, akik legjobban inspirálnak téged íróként? Melyik könyvek inspirálnak téged íróként?

Rengeteg szerző inspirált, de érdekes módon szinte egy olyan olyat se tudok mondani, aki hasonló stílusú regényeket tett volna le az asztalra. Talán Clive Barker az, akinek Korbács című könyve hasonlóan mesés, mégis sötét és véres, mint amivel én is kezdtem az utam. Azt hiszem, ez volt az az olvasmány, ami a végső lökést megadta 2012-ben. Fantasy-ben magyar írókkal találkoztam többet, mint John Caldwell (Nemes István), vagy Douglas Rowland (Tölgyesi László) – őket imádtam. De nem feledkezhetek meg Stephen King, Joe Hill, China Miéville vagy Neil Gaiman alkotásairól. Miéville Kraken-je, vagy az Amerikai istenek szintén jó ihletforrások voltak.