Tartalom:

“Mit tehet az egyszeri pesti polgár, ha egy napon kiderül, a körülötte lévő világ több, mint amit eddig érzékelt belőle? Ha rájön, hogy a város lakói között különleges teremtmények rejtőznek, akik régi időkből származó hatalommal bírnak? Ha megtudja, hogy a Gellérthegy mélyén egy elfeledett birodalom központja húzódik, és épp ö kerül e titkos birodalom sötét alakjainak célkeresztjébe?

A félszeg tanársegéd egy világraszóló régészeti lelet kapcsán keveredik a misztikus események sodrásába. Hogy rettenthetetlen hőssé, Vagy lidércek és szörnyetegek által üldözött remegő ronccsá válik, az kiderül ebből a fordulatos, olykor humoros, máskor borzongató történetből.”

Ez a regény is gyilkos volt

Amikor elolvastam a fülszöveget és belekezdtem a regénybe nekem egy picit olyan volt, mintha visszacseppentem volna Böszörményi Gyula 6… 5… 4… (Rémálom 2.) című könyvébe, amikor is az történt, hogy mindenki elfeledkezett a démon világról,ami mégis létezik és csak kivételes emberek láthatnak be a fátyol mögé, ami meghúzódik az emberek és a mágia között. Az író neve, lehetne egy név a tömegből, ám ő mégis gondoskodott arról, hogy felfigyeljenek rá. Talán azért, mert ebben a történetében a magyar mondákat és népi hiedelmeket formálta korunk modern világába, amelyhez sajnos kevés író nyúl. “Minden ősi népnek megvan a saját tündérvilága, ezer példát tudunk hozni a világ minden tájáról.” Olyan kár, hogy a magyar tündér világ nem kapott olyan nagy hangsúlyt könyveinkben kis hazánkban, mint mondjuk más országok hitvilága. De azért szerencsére vannak kivételek, itt van például Gyula bátyónk a Rontásűzők sorozattal, amely sajnos nem kapott akkora hírnevet, mint szerette volna, de így is kiváló példa, vagy Eszes Rita az Illangók világa, ahol nem tudhatod, hogy most a gomba hatását látod magad előtt, vagy ez tényleg a valóság. De itt egy újabb kivételes gyöngyszem, amely megmutatja, hogy a magyar mondavilág is rejt ugyanolyan mélységes szépséget, mint egy arab dzsinn lámpája.

„Aki nem hisz a csodákban, az az életben sem hisz…” Én elhittem, hogy ez a regény jó lesz, mert amikor túljutottam az első pár soron, már éreztem, hogy ez a regény nem lesz kispályás, amikor a dolgok igazán beindultak, csak kapkodtam a fejem és próbáltam nem lemaradni mint a borravaló, vagy mint reggeli buszról. A sorok gyorsan bepörögtek és már ott álltam a Fátylon túl, egy olyan világban, ahol nem csak a szép álmok, de a rémálmok is keverednek egybe és néha megpróbáltam elfutni előle, olyan mélységekbe vitt, de utána inkább hagytam, hogy sodorjon magával.

„Ha kizárólag az észérvek és a tudomány vezeti a gondolkodásodat egész életedben, az nagyon sivár tud lenni. Mindenkinek jót tesz néha kilépni a realitás kereteiből, legalább gondolatban. A képzelet fontosabb, mint a tudás. A mondák ereje nagyobb a történelemnél. És az álmok felülkerekednek a legerősebb tényeken is.” És ezzel a regénnyel nagyon is ki lehet lépni a komfortzónából. Egy perc nyugta nincs az embernek, a cselekmény folyamatosan visz magával és nem akarja, hogy elhagyjuk ezt a világot, a sok izgalom mellett azonban a regény tartalmaz olyan fajta mélységeket is, amiket az író finoman adagolt bele a történetbe és miközben szórakoztatja az olvasót, segít neki elgondolkodni a saját világunkon is.

Íme néhány példa:

“Nos igen, a pénz, amiből mindez van, valójában innen származik. A szépség. A szépség és a fiatalság örökös hajszolása. Az emberiség legnagyobb részét érintette ez a problematika, és amióta világ a világ, ebből egyesek igencsak jól profitálnak. Milliárdot költenek el egészséges élelmiszerekre, sporteszközökre, edzésekre, gyógyszerekre, tanácsadókra, orvosokra. Ha valaki öszszeszámolná, azt találná, hogy sokkal több pénzt fordítottak a zsír elleni harcra, mint a föld bármilyen éhezési problémájára, vagy a szegénység felszámolására. A jelenkor ráadásul erőteljesebben tobzódik ebben az őrületben, mint bármelyik korábbi éra a történelemben. Mindenhonnan ez árad ránk, életünk minden percében kapjuk a dózist. Minden fronton, minden médiumon keresztül, minden hullámhosszon láthatjuk a szép és fiatal embereket, akik boldogok és gondtalanok. A szépség maga a boldogság. És mivel minden olyan túláradóan szép körülöttünk, rájövünk, hogy azért nem vagyunk boldogok, mert nem vagyunk elég szépek.”

„– A magafajták eljátszogatnak abban a sártengerben, amit a Földből csináltak. Süketek, vakok, a betonrengeteg gyermekei. Ott születnek, és ott is halnak meg. Abban a világban, ahol semminek sincs értéke, de mindennek van ára.”

Sajnálom, hogy az író regényét eddig nem sokan fedezték fel, de szeretném ha ez megváltozna.

Kedvenc idézetem:

“Azzal már tisztában volt, hogy a tündérek birodalmában nincs túlságosan rémisztő szörnyeteg. Mert mindig van egy annál is rémisztőbb.”

https://mertolvasnimindigjo.com/gyilkos-tunderek-varosa/