Ősz elején keresett fel az író, hogy lenne-e kedvem elolvasni a legújabb regényét, A gyilkos tündérek városát. Mivel szeretem az urbanfantasyt és a fülszövegével is levett a lábamról, így rövid egyeztetések után már nálam landolt a könyv.

Jogosan kérdezheted kedves Olvasóm, hogy mi is azaz urban fantasy?
Nos, a válaszom a következő: az urban fantasy az irodalom egy alműfaja, melynek legfőbb jellemzője, hogy a fantasy elemekkel bíró narratíva jelentősen valós, városi környezetben játszódik.
A műfaj helyválasztási szempontjának lényege, hogy valós környezetbe helyezzen a műfajra jellemző elemeket és nézőpontokat, mely által kialakul a konfliktus a valós emberi szokások és a természetfeletti elemek összekapcsolódása során, ez által előidézve a környezet változását, és a benne élők fejlődését, történeti szempontból lényeges reakcióit, anélkül hogy egy teljesen új világot kellene felépíteni háttérnek. A természetfeletti elemek széles választékát lehet ezen történeteknél alkalmazni, kezdve az idegen lények érkezésétől, a már jó ideje velünk együtt élő más fajok felfedezésén át, az alternatív világok létezéséig, mely megoldások mind oda vezetnek, hogy az addig ismert és alkalmazott szokásrend felborul, és beindítja az eseményeket a karaktereknél és a világfelépítésben is.

Miután tisztáztuk mi a műfaja regénynek, bemutatom röviden ki is valójában ő?
A budapesti születésű író, aki diplomamunkáját a magyar népmesékben felbukkanó táltos alakjáról írta, otthonosan mozog a fantasy, a misztikus sci-fi és a horror történetek világában. Elmezavar trilógiáját Underground kiadónál adatta ki, míg Megjelöltek c. regényét, már a Mogul kiadó égisze alatt jelent meg 2021-ben és most, A gyilkos tündérek városa, amelyről a cikkem is szól Olvasni Menő kiadónál debütált idén.

Nos, akkor lássuk magát a történetet: Napjainkban játszódik Budapesten és annak vonzáskörzetében. A regényt a magyar mondák világa köré építette fel a szerző. Akciódús, néhol már hátborzongató részletekig vesézve az éppen folyó csatát. Főszereplőnk, Hunor, életében hamar eljön a rég áhított fordulópont, csak nem éppen úgy, ahogyan azt ő eltervezte. Ráadásul egy olyan könyvtárban dolgozik, ahol egy ősi, felbecsülhetetlen értékű könyvet őriznek. A kötet ősi nyelven íródott, amely még megfejtésre vár az emberek világa előtt. Ennek megfelelően fegyveres erőkkel védik a tárgyat, hogy semmilyen illetéktelen személy ne férhessen hozzá. De, mit ér a fegyver, ha természet feletti képeségekkel rendelkező áll a cső végén?
Hunor a világ elől nyomtalanul eltűnik a könyvvel együtt, hatalmas nagy fennforgást hagyva maga mögött. Rosszkor volt, rossz helyen (vagy jókor jó helyen?) és emiatt soha többé nem fogja úgy látni a világot, mint az előtt. Egy táltos, egy hórihorgas betyár és egy kislány társaságában találja magát, amikor újra eszméletéhez tért. Eleinte e különös társaság, egy szavát sem hiszi el. Mindent bevet, hogy a régiséggel együtt elmeneküljön. Azonban rá kell eszmélnie, hogy gyermekkorunk meséinek szereplői létező lények és köztünk járnak. Kétkedését legyőzve kíváncsiság lesz úrrá rajta, így a szedett-vedett díszes társasággal elindul megmenteni a világot. A lények, amelyek egykor hőseink, vagy rémálmaink főszereplői voltak, kénytelenek a Fátyol mögé húzódva, rejtőzködve élni minden napjaikat a Szürkék elől. Hiszen, ha az ember rájön kilétükre újra üldözőbe veszik őket, míg mindenkit ki nem irtanak. A manóktól kezdve, a tündéreken át egészen az óriásokig minden fajt megláthat az, aki a Hangzatra fogékony. Ahogyan az már lenni szokott, nem mindig minden szép és jó, így ennek a világnak is megvannak a romlott, lecsúszott alakjai, mint például egy emberméretű csótány.

A cselekmény csak úgy pörög és pörög, hogy az olvasó észre sem veszi. A könyvet átjárja az a fajta tisztelet és szeretet a magyar népi hiedelmek iránt, amely a szerzőből származik. Nem véletlenül ezzel kapcsolatban írta a diplomamunkáját. Nagyon tetszett, hogy minden oldalon büszkén virít a magyar mende-mondák lényege, érzete. Mellékszereplői sokszínűségével és sokaságával megtalálta azt a bizonyos arany középutat, amelyen nehéz lavíroznia annak aki írásra adja fejét. Hiszen, ha túl soknak, vagy egysíkúaknak bizonyulnak ezek a szereplők, akkor elvesznek a történet értékéből. Ugyan ez a helyzet, ha kevés van, vagy az(ok) is túl nagy szerepet kap(nak). A könyv végére nem volt olyan karakter, akit legalább egy kicsit is sajnáltam volna a helyzete miatt, vagy ne kedveltem volna meg valami által (például: amikor csótány elmélkedik szobájában a nyuszijával a kezében, száznyolcvan fokos fordulatot váltott ki az érzéseimből a szereplő felé – innentől kezdve egyszerűen csak sajnálni tudtam őt).

Hunor a bénázásaival, a hitetlenségével vált valóságosabb karakterré, ahogyan a barátja is a sok sületlenségeivel egy-egy izzasztó jelenet közben. Az Őrzők voltak a kedvenc karaktereim, azonban, ha csak egyet mondhatnék, nehéz fejtörések után a táltos mellett tenném le a voksomat. A kislány, aki igazából nem is kislány, csak rossz testbe született, hatalmas nagy tudással rendelkezik és mindig mindenkin megpróbál segíteni. A kékszínű, magas, madárijesztő kinézetű lény az állandó vicces megjegyzéseivel is egy roppant kedvelhető szereplő. A Fátyol mögötti világot csak úgy rejthetik el az emberek szeme elől, ha szabályokat hoznak, amelyeket mindenkinek kötelező betartania. Itt jönnek képbe az Őrzők, akik a legfelsőbb személy, Csile, utasítására betartatják a törvényeiket. Aki nem tartja be ezeket az ősi regulákat, azokkal vagy végeznek, vagy örökre szemmel fogják tartani az Őrzők. Csile által felépített rendszer igencsak megkérdőjelezhető, amelyre a főgonosz, Báthory, ki is tér szóváltásuk során:

„Azt hiszed, te jobb vagy nálam? A zsarnokoskodásoddal? A rendszereddel, amit
rákényszerítesz mindenkire? És hogy azokat, akik nem engedelmeskednek, levadászod a
különbejáratú rendőrségeddel? Mi különböztet meg téged a legsötétebb inkvizítoroktól?
Miben vagy más a bigott Szürkéktől, akiktől óvsz minket?”

Összeségében nagyon élvezetes volt olvasni ezt a regényt, azonban sokszor megakasztottak az elgépelések és a szóismétlések. Mint szerkesztő-tanonc jó pár tőmondatot összevontam volna, hogy hosszabb összetett mondatokat kapjunk. Ennek ellenére bátran ajánlom mindenkinek, aki szereti az urban fantasykat, a magyar népmesék világát és nem riad meg a véresebb, részletesebb csata jelenetektől sem. Bizakodva várom, hogy hamarosan folytatása is lesz.

Kedvenc idézetem:

„De ez az új világ hozzád fog igazodni. Ezt tudnod kell. Készülj fel hát, és ne hagyd magad.
Hallgass az Őrzőkre, ők jók barátaid a bajban.”

https://olvasolampas.hu/index.php/2022/12/12/gregus-gabor-a-gyilkos-tunderek-varosa/