Nem könnyű olyan könyvről írni, ami nem nyerte el 100%-n az ember tetszését. Nagyon vékony jégen táncol ilyenkor a recenziót készítő blogger, hiszen szubjektív a véleménye, másnak épp lehet azok tetszenek majd, ami neki nem. Ráadásul ogyan írjunk úgy kedvcsináló bejegyzést a könyvről, ha nem tetszik annyira? Nem beszélve arról, hogy nehéz építő kritikát készíteni úgy, hogy az írót sem szeretnénk megbántani. Viszont hazudni, eltitkolni a negatív véleményünk megint visszázs dolog. Na de megpróbálom azért. No nem szörnyű a könyv, de hiányt éreztem olvasás közben.

A főszereplő egy könyvtársegéd, valamint a könyvelő barátja belecsöppennek egy igazán gyilkos varázsvilágba. Az olvasó pedig kapkodhatja a fejét rendesen. Gregus Gábor, A gyilkos tündérek városának című kötete alapötlete nagyon jó. Imádtam, hogy magyar helyszíneket szőtt bele a történetbe, hogy ide helyezte el, ismerős környezetbe a szereplőit. A különleges lényeket, az ő erejüket, tudásukat szintén imádtam. Ötletesek voltak és egyediek. Ahogy azt is, hogy a mondák, regék, legendák össze vannak mosva a mai világgal. Nagyon fantáziadús a kötet ilyen szempontból. De kicsit kihagyott ziccernek is érzem. Ebből a részből, a világfelépítésből, ki-kicsoda és mit tud, sokkal többet olvastam volna. Jobban ki lehetett volna bontani még az egyész világfelépítést.

A harci jelentek, a párbeszédek izgalmasak voltak, szórakoztatóak. A történet maga sodró lendületű. Talán túlságosan is. Kevés idő maradt a háttér, a szereplők alapos kidolgozásához, épp ezért, úgy éreztem. De az is lehet, hogy túlságosan hozzá vagyok szokva a terjengős, dús leíró részekhez, az érzelemdús, nagyszerűen és sokrétűen kibontott karakterekhez, az érzelmeikhez, gondolataikhoz. Ez a történet meg halad és halad a végkifejlet felé és egy percet sem lassít. Akcióval teletűzdelt és fordulatos a cselekmény. Egy percre sem unatkozunk. Mindig történik valami. Ja, és azt nem említettem még, hogy bizony vannak benne húzós részek, vér, sok érdekes halál is.

A szereplők szerethetők, viccesek, izgalmasak. De egyiküket sem tudtam úgy igazán megismerni, megszeretni. Ebből is túl keveset kaptam. Az őket jellemző, sokszor név helyet kapó jelzőkből pedig túl sokat. A könyv stílusa, írásmódja férfias, talán ennek a számlájára írnám a hiányérzetem a könyvvel kapcsolatban. Az érzelmek csak körül vannak írva, nem érezzük őket igazán. Előfordultak benne kisebb szerkesztési hibák, írásjel hiányok, elgépelések. De semmi egetverően rosszat nem mondhatok róla.

Összegezve, a világ nagyon izgalmas. Jó volt végre egy új fantasy témát olvasni, főként, hogy hazai terpen játszódik. Aki a pörgős, gyors sodrású történetek kedveli, kevés érzelemmel, kevés eposzi mélységgel, inkább jót szórakozna, nevetne, azoknak nagyszerű lesz a kötet. És aki a varázsvilágokat kedveli, annak is érdemes a kezébe vennie.

Idézet:

Aki nem hisz a csodákban, az az életben sem hisz.

https://read-blog.blog.hu/2024/04/24/gregus_gabor_a_gyilkos_tunderek_varosa_952