Szövegfölde - A gyilkos tündérek városa

A gyilkos tündérek városát a szerző, Gregus Gábor felajánlásából olvashattam. Ezúton is nagyon köszönöm neki a lehetőséget, főleg mivel a regényével új kedvencet avattam!

Először a facebookon jött szembe velem a könyv, ahol a borító és a koncepció – hogy egy Budapesten játszódó urban fantasyről van szó – azonnal megvett magának. Basa Katalin A névtelen királynő című könyve óta csak igent mondok minden olyan regényre, ami a fővárosunkban játszódik, és mi több, még fantasy is.
Így alig vártam, hogy belevethessem magam A gyilkos tündérek városába, ami ráadásul sokkal több mindent tartogatott, mint amire számítottam!

A regény egyik nagy erénye, hogy nem egy tucatfantasy, eredeti mágiarendszerrel, mágiafelfogással és eredeti karakterekkel dolgozik. A címben is szereplő tündérek például valami egészen mást takarnak, mint amilyen tündérekkel eddigi olvasmányainkban találkozhattunk. Itt a tündér egy gyűjtőfogalom az olyan különleges képességekkel és különleges kinézettel rendelkező lényekre, akik képesek használni a Hangzatot. Ezek a lények egészen eltérő kinézetűek, mindegyik más és más, de nagyjából emberformájúak.

Az író által megalkotott fantasyvilág a régi magyar hiedelemvilágra épít, kiegészítve valami eredeti elképzeléssel, a Hangzattal, azaz a hangokban rejlő varázslattal. Nagyon tetszett ez a mágiarendszer, örültem, hogy valami újat, újszerűt olvashatok, ami nem mellesleg remekül is lett kitalálva, megalkotva. Szeretném kiemelni a karakterek érzelmi kötődését a hangokhoz és a zenéhez:

 

A zene és a ritmus alapvetően misztikus erőkből fakad. Védelmet nyújtottak, feltüzelték, vagy megnyugtatták az embereket, igény szerint. A csend a valóság félelmetes üressége, amit mi azzal törünk meg, hogy hangot adunk ki magunkból. Dúdolni kezdünk egyedül a sötétben, hogy ne érezzük annyira a védtelenséget. Régen dobokkal indultunk a harcba, ma pedig a fülünkbe dugjuk a fülhallgatót, hogy csak egy kis időre kizárjuk az egyhangú szürkeséget. A harmóniát hallgatva jobb kedvünk lesz, lelkünk… felszabadul. Ezt még a mai ember is érzi. Amire viszont nem emlékszik, hogy a zenével nem csak feltartóztathatjuk a valóságot, hanem formálhatjuk is.

 

Főszereplőnk, Hunor, és legjobb barátja, Bors tipikusan comic relief karakterek. Hunor az esetlen bölcsész, Bors a duci, ügyetlen haver megtestesítője. Utóbbinak fogalma sincs, mi történik körülötte, az előbbi csak próbál túlélni az egyre képtelenebb és életveszélyesebb kalandok közepette. Mégis működik, hogy ők állnak a történet középpontjában, és mégis megbocsátható, sőt, élvezhető az, hogy ők ketten csak szerencsétlenül végigbukdácsolnak az eseményeken. Hunor szemszögéből nyerünk betekintést a Fátyol mögötti világba, ahol a tündérek láthatók a maguk valójában, nem álcázzák magukat az emberek elől, és ahol a mágiát sem leplezik el. Az ismerten belül gondosan elrejtett ismeretlen világ felfedezése sokáig elég izgalmas ahhoz, hogy fenntartsa az érdeklődést, később pedig a cselekmény olyan pörgőssé és fordulatossá válik, hogy viszi magával az olvasót.
Két egyszerű ember főszereplőnket felkarolja egy csapat tündér, és valójában ők lesznek azok, akik irányítják az eseményeket. Hunor és Bors egyre csak beljebb és beljebb keveredik a tündérvilág intrikáiba, ahonnan nem tudnak szabadulni, kénytelenek valahogy túlélni, míg a hajsza be nem fejeződik.

A történet egyik erőssége az egytől egyig részletesen kidolgozott, egyedi és szerethető karakterei. A gonosz karakterek megformálását mégis kiemelném a többi közül, mert gonosz karaktereket nehezebb jól megalkotni, sokszor bele is törik az írók bicskája a feladatba. Gregus Gábor rossz karakterei viszont annyira jók, hogy imádtam róluk olvasni. Főleg mikor az ő szemszögükből követhettem az eseményeket. Ezek a karakterek nem csak azért gonoszak, mert gonoszak, vagy mert az a dolguk a történetben. Árnyalt személyiségük van, háttértörténetük, motivációjuk, és bizony elveik is. Ráadásul intelligensek. Különösen tetszett, hogy a főgonosz, Báthory egy nő. A női gonoszok gyakran nem igazán félelmetesek, és klisésre sikerednek, de Báthory egy rémisztő, mégis érthető és emberi karakter. Talán pont ezért is olyan félelmetes, mert nem egy a valóságtól elrugaszkodott, mágikus szörnyeteg, hanem egy emberi lény, aki lassan kezdi elveszíteni emberiességét.

 

Maga erős. És ezen a világon csak az erő számít. Minden, ami létezik, csak erővel érhető el. Erő nélkül tehetetlenek vagyunk. Erő nélkül semmik vagyunk. És néha áldozatot kell hoznunk az eredményekért. Ha úgy tetszik, a cél szentesítheti az eszközt.

 

Az egész történetre jellemző, hogy a mágiát, a természetfelettit közelebb hozza a hétköznapihoz, a természeteshez. A Hangzat nem egy megfoghatatlan valami, hanem inkább egy tudomány, az élet része. Ettől is olyan jó A gyilkos tündérek városa.

Kiknek ajánlom?

A fantasy szerelmeseinek mindenképp.
Azoknak, akik szívesen olvasnának egy magyar tematikájú, magyar helyszínen játszódó fantasyt.
Akik bírják a 18+-os jeleneteket is, mert van a könyvben egy-két ilyen.
Akik szeretnének jókat nevetni, ugyanakkor tanulni az életről és az emberekről.

https://szovegfolde.wordpress.com/2022/08/25/gregus-gabor-a-gyilkos-tunderek-varosa/

© Gregus | All Rights Reserved